Egy dolgozó vallomása: miért ilyen nehéz bevezetni egy ERP-t, ha egyszer mindenkinek jobb lenne?
Volt egy pont, amikor elegem lett abból, hogy minden rendszer „félig” működik.
Voltak külön táblázataink készletekre, külön valami a számlákra, külön fájl a projektekhez, és még mindig mindent mindenkivel egyeztetni kellett. Amikor fejlesztésről beszéltem mindig ez a válasz jött:
Voltak külön táblázataink készletekre, külön valami a számlákra, külön fájl a projektekhez, és még mindig mindent mindenkivel egyeztetni kellett. Amikor fejlesztésről beszéltem mindig ez a válasz jött:
„Mi jól megvagyunk így is…”
Végül csak felhoztam a főnökömnek, hogy szerintem kellene egy integrált rendszer, azonnal jöttek a klasszikus válaszok:
-
„Most is működik valahogy.”
-
„Egy ERP bevezetése rengeteg idő és pénz.”
-
„Nincs erre kapacitásunk, mindenki így is túlterhelt.”
És persze: igaza is volt.
Én a mindennapi káoszból láttam, hogy ha így megy tovább, egyszer el fogunk csúszni egy olyan hibán, ami már nem csak bosszantó, hanem drága is lesz.
Miért olyan nehéz mégis belevágni?
Most, hogy végigcsináltuk, már tisztábban látom, miért olyan nehéz egy cégnél ERP-t bevezetni – még akkor is, ha a végén tényleg mindenkinek jobb lesz.
1. Mert a bevezetés fájdalma azonnali, az előnyei később jönnek.
Az elején csak azt érzi mindenki, hogy:
-
új rendszert kell megtanulni,
-
adatokat kell rendbe tenni,
-
folyamatokat kell újragondolni.
2. Mert az ERP nem csak rendszert, hanem szokásokat is cserél.
Nem elég ugyanazt a káoszt „betenni egy rendszerbe”. A szokásainkat kell átírni:
-
nem elég utólag felvinni, „ha majd lesz időm”,
-
nem lehet párhuzamosan még három saját Excelt vezetni,
-
nem lehet megkerülni a rendszert, ha valami „sürgős”.
És ez kényelmetlen. Mindenkinek.
A bevezetés: ellenállás, viták, káosz… és aztán rend
Nem szépítem: az eleje nehéz volt.
-
Voltak, akik nyíltan mondták: „Én ezt nem fogom használni, nekem jó a saját táblázatom.”
-
Voltak, akik titokban párhuzamosan még hónapokig vezették a régi Excelt.
-
És voltak olyan napok, amikor úgy tűnt, könnyebb lenne mindent visszacsinálni.
De közben lépésről lépésre:
-
elkezdtünk egységes adatstruktúrával dolgozni,
-
a rendszerben lett egyetlen „igazságforrás”
-
Lekérdezhetővé, visszakereshetővé vált, ki mivel mennyit foglalkozik, hol vannak a szűk keresztmetszetek.
Szóval, hogy miért nehéz bevezetni egy ERP-t, miközben mindenki dolgát megkönnyítené?
Mert közben nem csak egy rendszert, hanem a szokásainkat és a gondolkodásmódunkat is cserélni kell.
Mert közben nem csak egy rendszert, hanem a szokásainkat és a gondolkodásmódunkat is cserélni kell.
A szoftveres cég közben végig segített, és meg is nyugtattak, hogy mindig szembe kerülnek hasonló problémákkal, szerencsére nagyobb rutinnal és nyugalommal kezelték is ezeket végig, mint mi „belsősök”.